Felébredtem.Mi történt?Nem emlékszek semmire.A fejem iszonyúan fáj és a szememet is nehéz kinyitni.Megerőltettem magam és felnéztem a plafonra,pislogtam egy párat, aztán magam elé néztem.Hol vagyok?Senki nincsen itt.Hallottam ahogyan a folyosón kiabálja valaki, hogy felébredtem.Kicsit feljebb csúsztam az ágyon és megláttam egy pohár vizet a mellettem lévő éjjeliszekrényen.Miután ittam belőle és letettem a poharat ismét elkezdett fájni a fejem.Kórházban vagyok
-Jobban érzi már magát?- jött be egy orvos
-Hát..még egy kicsit fáj a fejem...Mi történt?-kérdeztem halkan
-Tegnap a színházban a fejére esett egy homokzsák, és ezáltal agyrázkódást kapott.
-A bátyám nem jött be hozzám?
-Máté Grande eljött magát meglátogatni egy másik fiú társaságában.
Másik fiú?Ki lehet az?Többet nem kérdeztem a doktor úrtól,mert szerintem ő sem tudja
-Még ma este elmehet, ha semmi baj nem történik addig.-mondta és kiment
Lejjebb csúsztam és elaludtam.Igazából csak fél órát tudtam aludni, mivel én nem bírok nyugodt lenni egy kórházban.Most nem voltam egyedül amikor felébredtem, mert a bátyám ott volt.Nagyon szomorúnak látszott.Szemei könnyesek voltak és megviseltnek tűnt.
-Héé nyugi, még életben vagyok.-mondtam
-Látom.-simította meg az arcom.-De amíg eszméletlen voltál történt valami.
-Mi történt?
Szemei ismét könnybe borultak, ami kissé megijesztett.
-Emlékszel?Régen amikor gyermek otthonban voltál és nekem azt mondták addig nem kell vissza menned amíg nem esik semmi bajod.Ezt megtudták.Délelőtt elvitték a cuccaidat, és vissza kell menned.- elcsuklott a hangja én pedig sírtam.Vissza?2 évet voltam ott.Amikor a szüleink meghaltak,mindketten oda kerültünk,de mivel Máté 1 évvel később betöltötte a 18-at, ő kijöhetett.Én még maradtam egy évet, majd 15 évesen kijöhettem.Írtak egy szerződést amiben az állt: "Ha nem esik semmi baja Aria Grande-nak az esetben kint maradhat.Viszont, ha bármi történik vissza kell költöznie a nevelő otthonba.18 éven felül nem érvényes a szerződés."Nem akarok visszamenni!Nincs ott senkim...barátok se.Ott folyton bántottak,megaláztak...nem akarom újra átélni.
Sírtam,ölelő erők karjaiban.Közben, pedig mondta, hogy ide fognak jönni értem pár óra múlva. Még jobban rám tört a zokogás.
-Mi lesz veled?A sulival?A barátaimmal?- néztem rá
-Én megleszek és mindent megteszek, hogy kijöhess.A sulit is folytathatod.Csak nem lesz igazi otthonod.-potyogtak könnyei
-Vigyél el!-kérleltem
-Nem lehet.-mondta halkan
Elővettem a mobilom és hívtam a három legfontosabb embert az életemben. Kylet,Cortezt és Jade-t.
Elmondtam mind a hármuknak, de le kellett tennem, mert jöttek.Elérkezett az a pillanat amit utálok.Búcsúzkodás.Elköszöntünk majd beültem egy kocsiba és szótlanul ültem végig az egész utat.
Odaérve sem volt túl sok kedvem beszélgetni.A házba lépve kaptam egy pár megjegyzést mint pl: "ribike visszatért"...Bementem a szobámba és sírtam.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése