12.rész.- Mindig vannak meglepetések.

Sziasztok!
Sokan kérdeztétek Facebookon, hogy én milyen zenékre szoktam blogot írni. Most lehet, hogy furcsán fogtok nézni, de én, Essemm, BLR, Mr. Busta zenékre szoktam. :)
Jó olvasást...





Tegnap Cortez, átváltoztatta az állapotát "Kapcsolatban"-ra Facebookon. Mivel én még kicsit féltem még ettől, az egésztől, még nem változtattam át. A suliban, biztos terjengeni fognak a pletykák, hogy kivel van együtt, de azok engem nem érdekelnek, mert vagyok, annyira értelmes, hogy ezeket a kritikákat, beszólásokat, el tudom hagyni.Ma vissza kell mennem az intézetbe, ahol a cuccaimat nem zártam el. Volt már rá példa, hogy eltűnt pár holmim, amikor ott hagytam, elzáratlanul. Remélem minden cuccom megvan.
Kómás fejjel felkeltem a kanapéról, ahol film nézés közben elaludtunk. Máté még aludt és nem is akartam felkelteni.
Felballagtam a fürdőszobába, amint beléptem, megláttam magam a tükörben és majdnem elájultam. az arcom sápadt volt, és úgy éreztem, hogy felszedtem pár kilót is. Gyorsan előkutattam a mérleget és ráálltam. az eredmény elszomorított...Felszedtem 4 kilót. Ez így nem lesz jó.Gyorsan raktam magamra sminket, de úgy éreztem, hogy ez nem elég. Felvettem egy kék, farmer rövidnadrágot és hozzá egy Bershka márkájú pólót. Converse cipővel, egész jól nézett ki.Lesétáltam, és a hűtő felé vetettem az irányt.Kinyitottam, de inkább semmit nem vettem ki. Elindultam a suliba, gyalog. Az úton azon tűnődtem, hogy ennyi séta alatt le lehet- e adni pár kilót. Biztos, hogy nem.
Láttam, hogy Cortez a lépcsőn ül és hirtelen felállt. Megállt előttem és a fülembe súgott egy mondatot.
"Gyönyörű vagy"
Lágyan megcsókolt és az ujjait az enyéimre kulcsolta. Lassan, filmbeli belépéssel sétáltunk a suliba, ahol minden diák minket bámult. Az emeleten, már a tanárok is néztek minket. Laura és a barátnői jöttek velünk szembe, és féltékeny, szúrós tekintetekkel bombáztak. Igazából, még ez sem tudta elrontani a kedvem. Jade egyből, megtalált az osztályterembe egyből megtalált.
-Ariana, most azonnal mesélj el mindent!- ült le mellém.
-Mit kell ezen mesélni? Szeret engem és én is őt. Ennyi.- mosolyogtam rá.
-Na és milyen volt este? Jól meg mozgattad a csípőd?
-Hülye!Dehogy...- nevettem fel.
Hirtelen ajtócsapódást hallottam és arra lettem figyelmes, hogy a matek tanár ront be a terembe.
-Mielőtt belekezdenék az órába...Kyle, Ariana, délután második válogató.- mondta aztán hirtelen áttért a matekra.
Ez olyan jellemző...megint egy sort sem tanultam. Most ismét van min izgulnom. Nagyon merész voltam és elővettem a pad alatt a telómat. Megnéztem milyen zenék vannak rajta. Találtam egyet amit nagyjából kívülről tudok, szóval az lesz a DAL. Szerencsére nem buktam le, így nem kellett plusz utat tennem az igazgatóiba.
Szünetben tesire öltöztünk át. Megvártuk a tanárt, aki azzal kezdett, hogy induljunk meg 9 körre a focipálya körül. Kedv nélkül elindultunk, de nem telhetett volna el veszekedés nélkül.Miközben futottam, Laura utolért.
-Ribanc... Mit akar Cortez egy ilyen dagadt lánytól?Néztél ma már tükörbe?-lihegett mellettem
-Neked mi bajod van?- kérdeztem
-Te!- válaszolt és ellökött
Hirtelen megindulásból utána mentem és elkaptam hátulról. Kicsit összeverekedtünk, mire a többiek szedtek szét minket. A tanár azt mondta, hogy ha még egyszer előfordul, megbuktat minket.
Tesi után, az öltözőbe senki nem szólt senkihez. Jade-el elmentünk a büfébe és ő kért egy fánkot.Megkérdezte, hogy én mit akarok enni, de én csak annyit mondtam, hogy "semmit".
Azok a plusz kilók jártak a fejembe és nem hagytak nyugodni. Behunytam a szemem egy másodpercre és leültem az egyik asztalhoz. Közben Drew, Cortez, Chole és Ricca is csatlakozott hozzánk.
Beszélgettünk minden féléről, de egyszer csak Drew odaszólt nekem valami érdekeset.
- Csinos vagy ma!- mosolygott
-Ömm... gyere egy kicsit, mutatok valamit.- hazudtam
Elvezettem a színpad mellé és rögtön a lényegre tértem.
-Tetszem neked?-néztem a szemébe
-Mi?-kérdezett vissza
-Olyan furcsán viselkedsz, mintha tetszenék neked...Legalább ne hazudj.-hajtottam le a fejem
-Nem hazudok.-mondta
-Akkor?
Hirtelen megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.
-Ariana...én a fiúkat szeretem.
Na itt jött el az a pont, ahol teljesen leblokkoltam.Hogy mi?Nem... ez lehetetlen. Hogyan tudta ezt idáig titkolni előttem? Ezért nem lehetek mérges rá. Nem mondtam semmit, csak megöleltem.
-Köszönöm, hogy ezt elmondtad.Nem mondom el senkinek.- ígértem meg neki
Már csak 4 óránk volt hátra ami nagyon hamar eltelt... Mivel nekem még volt a válogatás, ezért nem mehettem haza.
Cortez az órák után elkísért engem a színházba, ahol meg kellett jelennünk.
Hátravonultam a fellépők helyére, ahol már kevesebben voltunk, mint a múltkor. Az izgalom és a félelem mindenkiben ott lapult, csak nem mutatták ki. Ajtókon átszűrődött a kinti zene és minden egyes versenyző után, egyre izgatottabb lettem. Amikor végre kimondták a nevemet, egy pillanatra megállt a lélegzetem , de utána siettem a színpadra. A zsűrik nagyon félelmetes tekintetet villantottak felém.
-Heló!-köszöntem
-Szia Ariana.Mit fogsz énekelni?-kérdezte az igazgató
-5SOS- Dont stop.- mosolyogtam
A dal közben feloldódtam és olyan volt mintha senki nem hallana, egyedül lennék. Táncoltam, mert senki nem látott. Láthatatlan voltam. Amikor vége volt rájöttem, hogy ez nem így van. Mindenki látott, hallott és úgy néztem, hogy tetszett nekik a dal.
Mindenkit felhívtak a színpadra, de most már csak hárman jutunk tovább. A feszültség az eget csapkodta, mire az egyik zsűri megszólalt.
-Amelie Brook.Gratulálok, tovább jutottál.
Kezdtem egyre jobban ideges lenni.A többiekre pillantva megijedtem, mert ők nem igazán mutatták ki, hogy félnek.
-Kyle Greek. Csatlakozhatsz Amelie-hez. Gratulálunk!
Na jó... itt már az egyik lábamról a másikra ugráltam és az ujjaimat szorongattam. Ha most nem jutok tovább, akkor vége...mindennek.
-Ariana Grande! Gratulálunk, te vagy a 3. döntős versenyző.
Az a nagy kő, most leesett a szívemről én pedig boldogan futottam oda Cortezhez és egy csókot nyomtam a szájára. Hazavitt, ezért nem kellett buszoznom. Az intézetben beszéltem a mai nevelővel, aki csak gratulált és mivel későn mentem vissza, elküldött aludni.

11.rész- Új ismeretségek

Heló:)
Itt a 11. rész. Sokáig gondolkodtam, hogy, mikor tudnám megírni, de ez a hajnali negyed három, pont tökéletes időpont. Jó olvasást!


Eléggé szokatlan, boldogan ébredni egy kórházi ágyon, de nekem mégis sikerült. Tegnap este itt maradtam vele. Még most sem fogom fel mi történt. Szeret engem...Talán az őszinteség hiányzott mindig, ahhoz, hogy ő is biztos legyen abban ami érez.
Csillogó szemekkel bámultam őt, ahogyan fekszik ott és szépen lassan kinyitja a szemeit, majd rám mosolyog és azt mondja...
-Jóreggelt!
Válasz nélkül kicsit felnevettem, majd egy puszit nyomtam az arcára. Elvileg ma már hazamehet, szóval kész voltam egy egész napi tervvel.
Szóval, ha elindultunk, akkor én bemutatom őt Máténak. Remélem jóba lesznek, mert ahogyan a tesómat ismerem, képes kinyírni valakit, hogy ha nem úgy bánik velem, ahogyan azt ő elvárja. Eléggé izgultam, de szerintem Cortez nem vette észre rajtam mert nyugodtam kezdte pakolni a cuccait és átöltözni sem volt szégyellős.
-Megyünk?- kérdeztem
-Aha. Jó lenne még ma elindulni...- utalt arra, hogy én még mindig a székbe ültem
Felálltam és kisétáltunk a szoba ajtaján. Végig a folyosón siettünk, majd a kapun kilépve, Cortez az ujjait az enyémre kulcsolta, az emberek pedig minket bámultak. Embereken, a plázacicákat és a páwa fiúkat kell érteni... Olyan tucat emberek. Beültünk a kocsijába és mielőtt elindultunk volna, a szemembe nézett és félve rákérdezett.
- A tesód nem fog megölni?
-Nem tudom. Rajtad múlik...
Kicsit húztam az agyát, ő pedig egész úton feszengett, ahogyan én is. Az utcánkba érve, kicsit elgondolkodtam azon, hogy milyen lesz úgy suliba menni, hogy Cortez nyilvánosan megcsókol, megfogja a kezem és a többiek ezt mind végignézik. Érdekes lesz, az biztos.
A ház elé érve, vettem egy nagy levegőt, majd az ajtón benyitva, megfogtam a barátom kezét és lassan beköszöntem.
-Hahó! Itthon vagy?- kiabáltam
Választ nem kaptam, de Máté kijött a szobából és átölelt. Furcsán nézte, hogy nem egyedül jöttem, én pedig hamar észbe kaptam és bemutattam őt.
-Máté, ő itt a barátom, Cortez. Cortez, ő itt a tesóm Máté.- a két fiú egymásra nézett majd bólintottak egyet.
Miután egy kis időt, eltöltöttünk együtt.. a barátom úgy döntött, hogy elindul haza.
Mielőtt bármit is kérdeztem volna Mátétól, ő azt mondta, hogy vegyek fel valami csinos ruhát, mert elmegyünk ebédelni. Ezt szeretem benne, hogy ő mindig csak kajálna, én meg alig eszek valamit, de azért étterembe visz.Felmentem az emeletre és elkezdtem kutatni a ruháim között, és most tényleg nem nagyon találtam semmit, mivel csak pár ruhát hoztam. Végül találtam egy fekete ruhát. Egy térd fölé érő szoknya volt, bő fazonú.. az ujján pedig csipke volt. Ezt a ruhát pár héttel ezelőtt vettem és még most is szerelmes vagyok belé. A sminkemet nem nagyon akartam eltúlozni, csak egy kis szempillaspirált és tus vonalat tettem fel. A hajamat kivasaltam, majd egy begumiztam. Egy óra elteltével, mind a ketten elkészültünk, és elindultunk az étterembe.
Amikor leültünk az előre lefoglalt asztalunkhoz, kicsit sokáig néztem az étlapot, mire rájöttem, hogy valójában alig vagyok éhes. Szóval salátát kértem. a tesóm valamilyen húst evett, ami elég nagy adag volt. Nem is értem, hogyan sikerült az egészet egyedül megennie. A számlát kifizetve elindultunk haza.
- Na és, bírod Cortezt?- kérdeztem
- Ja, elég jó fej...
-Örülök, hogy jól kijöttök, el se tudom képzelni mi lenne, ha utálnátok egymást.
- Valószínűleg, most nem velem lennél, mert akkor már lecsuktak volna.- nevette el magát
Elmosolyodtam és átkaroltam a vállát.
- Szeretlek tesó!
-Én is.- mondta majd ő is átkarolt
Otthon már csak megnéztünk egy filmet és az egész estét együtt töltöttük.
"Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdõdött, majd rájövünk, hogy már jóval azelõtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhõk felett."