11.rész- Új ismeretségek

Heló:)
Itt a 11. rész. Sokáig gondolkodtam, hogy, mikor tudnám megírni, de ez a hajnali negyed három, pont tökéletes időpont. Jó olvasást!


Eléggé szokatlan, boldogan ébredni egy kórházi ágyon, de nekem mégis sikerült. Tegnap este itt maradtam vele. Még most sem fogom fel mi történt. Szeret engem...Talán az őszinteség hiányzott mindig, ahhoz, hogy ő is biztos legyen abban ami érez.
Csillogó szemekkel bámultam őt, ahogyan fekszik ott és szépen lassan kinyitja a szemeit, majd rám mosolyog és azt mondja...
-Jóreggelt!
Válasz nélkül kicsit felnevettem, majd egy puszit nyomtam az arcára. Elvileg ma már hazamehet, szóval kész voltam egy egész napi tervvel.
Szóval, ha elindultunk, akkor én bemutatom őt Máténak. Remélem jóba lesznek, mert ahogyan a tesómat ismerem, képes kinyírni valakit, hogy ha nem úgy bánik velem, ahogyan azt ő elvárja. Eléggé izgultam, de szerintem Cortez nem vette észre rajtam mert nyugodtam kezdte pakolni a cuccait és átöltözni sem volt szégyellős.
-Megyünk?- kérdeztem
-Aha. Jó lenne még ma elindulni...- utalt arra, hogy én még mindig a székbe ültem
Felálltam és kisétáltunk a szoba ajtaján. Végig a folyosón siettünk, majd a kapun kilépve, Cortez az ujjait az enyémre kulcsolta, az emberek pedig minket bámultak. Embereken, a plázacicákat és a páwa fiúkat kell érteni... Olyan tucat emberek. Beültünk a kocsijába és mielőtt elindultunk volna, a szemembe nézett és félve rákérdezett.
- A tesód nem fog megölni?
-Nem tudom. Rajtad múlik...
Kicsit húztam az agyát, ő pedig egész úton feszengett, ahogyan én is. Az utcánkba érve, kicsit elgondolkodtam azon, hogy milyen lesz úgy suliba menni, hogy Cortez nyilvánosan megcsókol, megfogja a kezem és a többiek ezt mind végignézik. Érdekes lesz, az biztos.
A ház elé érve, vettem egy nagy levegőt, majd az ajtón benyitva, megfogtam a barátom kezét és lassan beköszöntem.
-Hahó! Itthon vagy?- kiabáltam
Választ nem kaptam, de Máté kijött a szobából és átölelt. Furcsán nézte, hogy nem egyedül jöttem, én pedig hamar észbe kaptam és bemutattam őt.
-Máté, ő itt a barátom, Cortez. Cortez, ő itt a tesóm Máté.- a két fiú egymásra nézett majd bólintottak egyet.
Miután egy kis időt, eltöltöttünk együtt.. a barátom úgy döntött, hogy elindul haza.
Mielőtt bármit is kérdeztem volna Mátétól, ő azt mondta, hogy vegyek fel valami csinos ruhát, mert elmegyünk ebédelni. Ezt szeretem benne, hogy ő mindig csak kajálna, én meg alig eszek valamit, de azért étterembe visz.Felmentem az emeletre és elkezdtem kutatni a ruháim között, és most tényleg nem nagyon találtam semmit, mivel csak pár ruhát hoztam. Végül találtam egy fekete ruhát. Egy térd fölé érő szoknya volt, bő fazonú.. az ujján pedig csipke volt. Ezt a ruhát pár héttel ezelőtt vettem és még most is szerelmes vagyok belé. A sminkemet nem nagyon akartam eltúlozni, csak egy kis szempillaspirált és tus vonalat tettem fel. A hajamat kivasaltam, majd egy begumiztam. Egy óra elteltével, mind a ketten elkészültünk, és elindultunk az étterembe.
Amikor leültünk az előre lefoglalt asztalunkhoz, kicsit sokáig néztem az étlapot, mire rájöttem, hogy valójában alig vagyok éhes. Szóval salátát kértem. a tesóm valamilyen húst evett, ami elég nagy adag volt. Nem is értem, hogyan sikerült az egészet egyedül megennie. A számlát kifizetve elindultunk haza.
- Na és, bírod Cortezt?- kérdeztem
- Ja, elég jó fej...
-Örülök, hogy jól kijöttök, el se tudom képzelni mi lenne, ha utálnátok egymást.
- Valószínűleg, most nem velem lennél, mert akkor már lecsuktak volna.- nevette el magát
Elmosolyodtam és átkaroltam a vállát.
- Szeretlek tesó!
-Én is.- mondta majd ő is átkarolt
Otthon már csak megnéztünk egy filmet és az egész estét együtt töltöttük.
"Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdõdött, majd rájövünk, hogy már jóval azelõtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhõk felett."