2014. június 28., szombat

9.rész.-Szülinap

Hey!Köszi a visszajelzéseket.Remélem szép napotok van:)








Tegnap este megbeszéltem a nevelővel, hogy a hétvégét a tesómnál tölthessem,ezért ma suli után egyből oda megyek. Jó lesz végre egy hétvégét vele tölteni. Mivel ma van a szülinapom és nyomatékosan megkértem, hogy ne készüljön semmi meglepetéssel, nem gondoltam, hogy ennyire kínos délutánom lesz. A reggelem szokásosan indult, de a suliba kaptam jó sok köszöntést. Harmadik óra előtt még Kyle is írt egy üzit amibe csak annyi állt, hogy "Bsz.". Ez már haladás, eddig egy héten keresztül hozzám se szólt. Viszont ami nagyon bántott, hogy Cortez még ennyit se írt mit az előbb említett személy, hanem inkább a barátaival lógott.
-Nem értelek. Egész nap bámulód őt,de annyit se mondasz, hogy "Szia"!- mondta Cortezre gondolva Jade.
-Jade, ezt nem érted...- pirultam el, mert a csókot/csókokat még neki sem mondtam el.
-Soha nem mondasz semmi. Nézd! Én és Matty nyitott könyvek vagyunk. Világosan látszik, hogy imádjuk egymást. A ti kapcsolatotok meg kiszámíthatatlan.
-Jó elmondom, ha nem adod tovább.- bizalmasan ránéztem, majd a fülébe súgtam az igazat
-Te csókolóztál Cortezzel?- lepődött meg elég hangosan
-Ne kiabálj már!- nevettem el magam.- Majd később elmesélem!
-Oké.- válaszolt és odasétált Mattyhez
Annyira irigyeltem, hogy ilyen jó a kapcsolata. Kyle amilyen gyorsan távolodik, Cortez ugyan olyan gyorsan közeledik.Nem bírtam tovább, lépnem kellett. Előkaptam a telefonom és írtam egy üzenetet.
"Raktárba, most!". Észrevétlenül beosontam és kicsi helyet csináltam a takarítószerek között.
Nyílni kezdett az ajtó és a szívem egyre hevesebben vert.Megláttam őt. Vagy mégsem? Nem. A gondnok lépett be, hogy kell neki egy felmosórongy. A kezébe adtam, majd becsuktam az ajtót. Egy pár perces várakozás után, végre bejött Ő.
-Miért kellett idejönnöm.-kérdezte
Nem válaszoltam csak hevesen megcsókoltam ő pedig ellenkezni sem tudott.Éreztem, hogy ő is akar engem, de én abbahagytam és megszólaltam.
-Kösz.Ez jó volt.- mondtam és kimentem
A takarítóval összefutottam aki csak annyit mondott, hogy "Gyorsak voltatok". Szerintem félre értett valamit.
Bementem egy kicsit késve matek órára, de szerencsére nem a matek tanár volt velünk, hanem az irodalom tanár és így megúsztam annyival , hogy figyelmeztetett arra mi lesz, ha még egyszer előfordul ilyen. Húsz perc múlva ki is csengettek. Cortez írt.
"Én többet akarok"
Erre nem válaszoltam, csak szépen lassan összepakoltam a cuccaimat és elindultam HAZA!Olyan jó volt végre, a megszokott úton haza sétálni.Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire örülök pár ismerős bokornak, fának. De ezek közül is a legjobb, hogy láthatom Mátét. A házunk el érve csodálkoztam a rég nem látott helyen és amikor elővettem a kulcsot, meghallottam egy ismerős hangot.
-Aria, várj!- kiáltott Cortez
-Igen?-kérdeztem
-Boldog szülinapot!- átnyújtott egy kis dobozt
Kinyitottam és egy gyönyörű nyaklánc volt benne. Egy C betű volt.
-Köszönöm!- mosolyogtam.- Nincs kedved bejönni?Csak barátként...
Hát igen...ahányszor kimondom, hogy "barátként" mindig az ellenkezője van.Csókolózva benyitottunk és akkor rengeteg ember előbújt.
-Meglepetés!-kiáltották
Úristen!Még kép is készült. Lefagytam. Nem tudtam, hogy sírjak vagy szaladjak-e el. Annyit láttam, hogy Cortez elszaladt és én is azt tettem csak én nem utána, hanem fel az emeletre a szobámba. Üres volt... csak egy ágy volt meg egy szekrény. Az ajtót sikerült bezárni, de akkor is elég kínos volt. Visszatérve, Cortez bejött volna velem és kitudja mit csináltunk volna... nem lehet, még nem. Kopogtak az ajtómon, de én nem szóltam semmit. Nem akartam mást, csak elbújni a világ elöl. Odamentem az ajtóhoz, majd szépen lassan kinyitottam. Máté kérdő tekintettel figyelt rám.
-Mióta vagytok együtt?- kérdezte
-Nem vagyunk együtt...még.- töröltem le a könnyeimet
-Akkor már szerintem nem is lesztek.- nézte a padlót
-Mi? Miért?- vártam a válaszra, de a bátyám csak annyit mutatott, hogy menjünk le.
Futólépésben szaladtam le a most hosszúnak tűnő lépcsőn, közben pedig hallottam a mentőautó hangját.
Elkapott a sírógörcs amikor megláttam Corzezt a földön feküdni, véres arccal. Mellette Ricca próbálta letörölni a vért. Odaszaladtam és megkérdeztem, hogy mi történt, erre a barátnőm csak annyit mondott, hogy Kyle. Tudtam, hogy ez mit jelent. Amikor felszaladtam valószínűleg Kyle Coortez után szaladt és megütötte.
A mentősök elvitték őt én pedig sírva borultam Ricca karjaiba. Máté felkapott.
-Nem biztos, hogy ő volt mert már majdnem mindenki kiment akkor.
-Nekem is csak mondták, hogy Kyle volt.- szólt oda Jade
-Akkor ki tehette?- sírtam
-Én!- sétált oda Jade-De kérlek, ne haragudj mert jó okom volt rá.Régebben én jártam Cortezzel és most mérges voltam rá nagyon.
-Nem haragszom, de most mindenki menjen el!- motyogtam, majd felszaladtam vissza a szobámba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése